A kutatás részeként drámapedagógiai módszerek alkalmazásával fókuszcsoportos kutatásra került sor, ezzel a módszerrel az óvodáskorú gyermekektől is értékes információkat lehet gyűjteni, akiket kérdőíves kutatással vagy interjúzással még nem lehet szóra bírni.

A kutatók a gyermekeket egy fiktív környezetbe helyezték, ahol egy mesebeli ország királya nehéz döntés előtt áll, mert az országában eddig még nem jelentek meg a „kütyük”, és döntenie kell arról, beengedje-e őket vagy sem, és ha igen, milyen szabályok mellett. A vizsgálatot végző kutató helyezkedett a mese egyes szereplőinek helyzetébe, majd a gyermekek tanácsadóként mondhatták el nekik a véleményüket. Ezt követően megvizsgálták, hogyan változtatja meg az országot a kütyük megjelenése, ki hogyan viselkedik az utcán. Majd a király óvodáskorú fia saját eszközt szeretett volna, és a gyermekek újra tanácsadóként segíthettek a királynak, hogy mit akar a fia, miért akarja, és ő szülőként mit csináljon ebben a helyzetben. Ezt követően a kiskirályfi kölcsönkapta az apja telefonját és azzal ment be az óvodába. Ezúttal a facilitátor a kiskirályfi szerepébe lépett, és a gyermekek az óvodapedagógusok szerepébe kerühettek, akiknek valamit kezdeniük kell a „mobilozó” gyermekkel.

Végül a játékot egy reflektív beszélgetéssel zárták, hogy nekik, mit szabad otthon és az óvodában és mit nem, illetve milyen javaslataik lennének a felnőttek számára.

A fókuszcsoport során a gyermekek így nem csak saját szemszögükből, hanem a szülők és az óvodapedagógusok szemszögéből is megfogalmazhatták az okoseszközökkel és az internettel kapcsolatos gondolataikat.

Az óvodapedagógusok tapasztalatai szerint az okoseszköz-használat szülői mintái gyakran valamiféle feszültséget jeleznek, a szülőkre pedig szinte egyöntetűen a kommunikáció- és kontrollhiányos magatartás a jellemző. A tiltás elvétve fordul csak elő, és az aktív résztvevő szülői magatartás sem jellemző. 

A kutatás összefoglalója itt elérhető: https://digitalisgyermekvedelem.hu/digimini1/